Gyerekkorom óta foglalkozom az földdel, minden formájában, mert megnyugtatott a vele való kapcsolódás.
A kertünkben volt egy nagy traktorkerék, ami homokozó, és sarazó helyként funkcionált, mai napig emlékszem, hogy legboldogabb pillanataimban ott dagonyáztam nyakig sárosan, utána pedig gyöngyöket égettünk a tábortűzben.
Magyar népi fazekasságot, és népi kismesterségeket tanultam, mert mindig vonzódtam az ősi gyökerekhez. Ez nagyon meghatározza a munkám.

A Fazekas Központban szereztem oktatói képesítést 2002 ben, amikor már első gyermekünket vártam, és a nagy pocakommal alig fértem oda a koronghoz, hogy elkészítsem a vizsgamunkám.

Eleinte kiegészítő tevékenységként volt jelen az életemben, főleg saját gyerekeink örömére, és kikapcsolódásra. 2016 óta Vácon saját műhelyemben dolgozom, vannak zsűriztetett kerámiáim is.

Az agyag megformálása, kiégetett edényként való használata az egyik legősibb tevékenység.

(Tatárlakai lelet ie 5500 éves)

A fennmaradó régészeti leletek alapján talán az egyik legidőtállóbb bizonyítéka az ősi kultúrák közös gyökerének,

ami a helyi művészetben tovább élt, és formálódott.

Ugyanazokat a motívumokat találjuk meg például az egyiptomi vagy akár a magyar népművészetben és a székely rovásírásban.

Szondi Miklós, Róni tanulok című könyvében találtam rá Szilágyi László által összerótt jelekre amik a “test lélek szellem” hármasságát ábrázolják.

Ebből született ez a fülbevaló, nyaklánc szett

a kelta művészetben is megtaláljuk ugyanezt a hármasságot

Ezek az ősidők óta használt szimbólumok mára már sokszor feledésbe is merültek, de még mindig ugyanazt a jelentés tartalmat hordozzák, amire a mai kor emberének is szüksége van.
Mivel nagyon szeretem az áttört mintákat, kicsit átalakítva ez jelenik meg ezen a gyümölcsöstálon, és a mécsesen is.

Ezért tartom fontosnak, tudatosan visszacsempészni őket megfelelő modern köntösbe öltöztetve.

Szeretném, hogy az általam készített pl: mécsesek ezt a rezgést-lüktetést vigyék azokba az otthonokba, ahol világítani fognak.